Hatástanulmány

Fiúról Apára program megálmodói - Gévai Csilla, Koródi Eszter és Krishnan- Somos Anna - olyan programot szerettek volna alkotni, melyben a környezettudatos gondolkodást inspirációval töltve, kreatív formában adják át társadalmunk legfiatalabb tagjainak.

Erre az óvodai nevelési környezet bizonyult a leghatékonyabbnak. Megkeresték a Kékbolygó Klímavédelmi Alapítványt, mellyel közösen kísérleti programot dolgoztak ki. 6 hónapon át járták Magyarország városait és falvait. Összesen 15 óvodában 360 gyermek részvételével zajlott a munka, akikkel megismertették a Föld és vízháztartásának természetét, azoknak fontos tulajdonságait és nem utolsó sorban a társadalmi és gazdasági fejlődés által befolyásolt környezetkárosító veszélyeit. A gyermekek az alkotókkal közösen ültettek növényeket, gondozták azokat, dolgoztak kreatív munkafüzetekkel és kétszer részt vettek drámajátékos, mesélő előadáson. A gyerekeket nevelő pedagógusok szakmai segítséget kaptak a tananyaghoz, melyet a jövőben önállóan is tanítani tudnak.

A projektet szigorú szabályok szerint előkészített kutatás segítette, mely vizsgálta a nulladik időpillanatban és a projekt befejező szakaszában a gyermekek teljesítményét és felmérte a pedagógusok benyomásait. Ezzel a kutatással szerettek volna a megálmodók választ kapni arra a kérdésre, hogy valóban inkluzív-e a program és módszertanilag megalapozott-e. Más szóval, sikerülte társadalmi és földrajzi hovatartozástól függetlenül átadni egy környezettudatos magatartás-mintát olyan 4-6 éves óvodás gyerekeknek, akik eddig nem vettek részt hasonló kezdeményezésben. Arra is választ kaptak az alkotók, hogy van-e lényeges tudás-különbség a korosztályok között, vagy a nemek csoportosítása alapján. Egyértelműen megállapítható, hogy az Apáról Fiúra Program nem tesz különbséget, tehát homogén módon fejleszti az összes kisgyereket. Ezt köszönheti talán annak a kreatív módszertannak, ami Gévai Csilla alkotói munkájának gyümölcse. Az írónő két új tankönyvet és hozzá tartozó munkafüzetet írt és rajzolt a gyerekeknek, melyek egy továbbfejlesztett program alapjául is szolgálnak. A program remélhetőleg képes olyan hosszútávú hatást előidézni, mellyel a gyermekek saját családjukra is sikeresen átörökítik majd a környezettudatosságot, és ezzel egyértelműen egy magasabb társadalmi haszon valósul meg.

A kutatás arra is rámutat, hogy bizonyos feladatokat a szerényebb anyagi körülmények között élő gyerekek nagyobb százalékban oldottak meg hibátlanul, mint sokkal jobbmódú társaik. Ez egy különösen meggyőző tapasztalata az elmúlt hat hónapnak és további alapot teremt a pedagógusok közötti módszertani egyeztetésre. Rendkívül fontos és elengedhetetlen, hogy az óvodák és a projekt munkatársak rendszeres és interaktív kapcsolatban maradjanak a kísérleti 6 hónap idejére. jól megfigyelhető ugyanakkor az is, hogy azokban az óvodákban, ahol ez az aktivitás kevésbe jellemző, a gyerekek is kevésbe mutatnak látványos fejlődést.

A program zárásaként a pedagógusok és óvodaigazgatók résztvettek egy egynapos workshopon Budapesten, ahol részletesen megoszthatták tapasztalataikat és együtt gondolkodtak a jövőbeni fejlesztési javaslatokról, ajánlásokat fogalmaztak meg a környezettudatosság elmélyítése kapcsán. Példaértékű az az alázat, mellyel szinte minden pedagógus a gyerekek szolgálatára és tudásának gyarapítására koncentrált munkája során. Felmerült az egyértelmű igény is a jövőbeli közös tanulásra és a program további moduljainak megismerésére. Ennek érdekében és a tudás még szélesebb körű hasznosítását szem előtt tartva digitális tananyag elkészítésének lehetőségét is keresik az alkotók. A 21. század kihívásait és modern tanítási módszereit figyelembe véve a digitális technika alkalmazása egyértelműen indokolt, ha a cél a lehető legtöbb oktatási intézmény elérése és a Fiúról Apára Program kísérleten túli kiterjesztése.

A program megálmodóinak meggyőződése - amit a kutatási eredmények is visszaigazolnak -, hogy ezzel a módszertannal rövid idő alatt látványos és maradandó társadalmi hatást lehet elérni. Az is egyértelműen beigazolódott, hogy korra, nemre, szociális és földrajzi hovatartozásra való tekintet nélkül lehet egy inkluzív programot működtetni, melynek anyagi ráfordítása jóval alul marad az elért társadalmi hatással szemben. Tovább gondolandó probléma a gyerekek intézményen kívüli környezettudatos magatartásának fenntartása, ami családjuk hasonló projektekbe való bevonását is igényli. Ennek megfelelő módszertana egyelőre még megválaszolandó, de kritikus és halaszthatatlan feladat.

Az alkotók köszönik a lehetőséget, amit az elmúlt év a kísérleti program által nyújtott és azon dolgoznak, hogy tapasztalataikat minél hasznosabb formában a nagyközönség elé tárják a további tudás gyarapítása és a jövő generáció érdekében. Olyan hosszútávú partnerséget szeretnének kialakítani minden szereplővel, melyben a szakmai tapasztalataikat, dilemmáikat nyíltan és rendszeresen megtárgyalhatják, eredményeiknek együtt örülhetnek a célcsoporttal és a további kihívások leküzdésén közösen is gondolkozhatnak.

A környezetvédelem ma már nem fakultatív feladat, hanem mindannyiunk felelőssége. Ebben a közös társadalmi felelősségvállalásban a gyerekek játékosságát felhasználva szerettek volna az alkotók egy önmagát építő folyamatot beindítani és a zöld gondolkodást ezen keresztül hétköznapiasítani. Azt mutatták meg, hogy a környezettudatosság egyszerűen tanítható az óvodás korosztálynak, ha a kreatív oktatás módszertanára építenek. Azt is feltételezték, hogy függetlenül a földrajzi (észak, dél, kelet, nyugat) és urbanisztikai fejlettségtől (nagyváros, kisváros, falu, stb.) és a társadalmi hovatartozástól, minden résztvevő gyermeknek ugyanúgy meg lehet tanítani az anyagot. Váltották egymást a tantermi mesélős-rajzos és mozgásos foglalkozások, valamint az udvari beszélgetős és növény ültetős típusúak.

Gévai Csilla, Koródi Eszter és Krishnan-Somos Anna olyan projektet álmodtak meg, melyben saját szakmai kompetenciájukat állíthatták egy társadalmi cél szolgálatába. (Személyes bemutatkozójuk olvasható a kötet elején.) Egyéni erősségeik rendre, a kreatív oktatás a projektszervezés és vezetés, illetve társadalom kutatás ideális kombinációt nyűjtották a hatékony terepmunkához. Fontos szempont volt, hogy a foglalkozások és a program összességében is különböző tudományágakra támaszkodva épüljön fel. Használja a művészet és a pedagógia elemeit, a környezettudományokét csakúgy, mint a szociológiáét vagy a gyermekpszichológiáét. Felhasznál modern és hagyományos technológiai megoldásokat és emellett törekszik az egyszerűségre.

Lényeges programelem, hogy tankönyv és a munkafüzet is készült a kísérleti fázis idejére az első két tananyagmodulról, ami a Föld és a Víz témakörére koncentrál. (További modulok a Levegő és a Tűz, de ezen témák óvodai feldolgozására ebben a fázisban nem került sor.) A tankönyvek célja, hogy segítséget nyújtsanak a pedagógusoknak és a gyermekek szüleinek - átfogó ismeretanyaggal lássák el őket. A munkafüzetek a két játékos előadás közötti időben töltik be tudásfejlesztő szerepüket.

Példaképpen néhány témakör a feldogozottakból: 

• A Föld és lakóinak megismerése
• Bolygók
• Zöld ,,felületek” fontossága
• Szemétmennyiség csökkentése
• Állatok és élőhelyük, méhek fontossága
• Tudatosabb szelektív hulladékgyűjtés
• A vízháztartás megismerése
• Vízpazarlás visszaszorítása
• Víz tisztaságának megőrzése

A munkafüzeteket a gyerekek szintén felnőtt - általában a szüleik - segítségével töltötték ki, melynek olyan hozadéka is volt, hogy megnőtt az együtt töltött minőségi idő, miközben gyarapodott a közös tudás. Ennek jelentőségét részletesen kifejtjük az elemzésről szóló fejezetben, ahol a pedagógusok visszajelzéseit tárgyaljuk. Visszatérő ugyanis az az aggodalmuk, hogy jóllehet a gyerekek tudása egyértelműen bővül - a program és az óvodai nevelés hatására szüleik környezettudatossága nem biztos, hogy ezzel arányosan mélyül el. Fontos feladat tehát annak a kidolgozása, hogy a szülők és a tágabb családi környezet hogyan fejlődhet együtt a gyerekekkel. Ez utóbbi gondolat inspirálta egyébként a Fiúról Apára Program elnevezését.

Összefoglalva: a program arról szólt, hogy az alkotók egy nagy hatékonyságú és inkluzív módszert próbáltak ki és vontak le tanulságokat olyan terepen, ahol minden óvodának és 4-6 éves korosztályú gyereknek egyenlő esélye van a környezettudatosság megtanulására. (Véletlenszerű kiválasztás.)

A kutatás és mérés azért volt fontos, mert lehetőséget biztosított a módszertan tesztelésére, annak visszajelzésére és biztosította azt a transzparenciát és elszá moltathatóságot, mely alapvető feltétele mind a program fenntarthatóságának, mind pedig alapja a több óvodára szóló kiterjesztésének. A mérés és visszacsatolás eszköze a gyerekeknek és a tanároknak kifejlesztett kérdőív és a felmérés körülményeinek kvázilaboratóriumi modellezése. (Teszt és kontroll csoport, véletlenszerű intézményválasztás, a foglalkozások és a felmérés időbeli elhatárolása.)

A kontroll és a teszt csoportok teljesítménye között egyértelmű az eltérés. A teszt csoport gyermekei minden esetben látványosan magasabb teljesítményt mutattak a kontroll csoporttal szemben. A többdimenziós elemzések azt mutatják, hogy sem a fiúk és lányok aránya, sem pedig az életkori eloszlások nem befolyásolták a mérési eredményeket. Minden teszt csoport közel azonos helyzetből indult a projekt elején, valamint pontosan ugyanolyan programelemeket és időtartamú foglalkozásokat kapott a program ideje alatt. Ami eltérő lehetett a csoportoknál, az a tankönyvek, illetve munkafüzetek használati gyakorisága, ez erősen pedagógus, illetve szülő függő, hogy mennyire volt idejük mélyebben foglalkozni a tananyaggal. Ha a kutatási kérdések szerkesztését és előkészítését tudományosan megalapozottnak fogadjuk el, (ami azt is jelenti egyben, hogy a gyerekek válaszadását nem befolyásolja, ha egy adott készség, pl. ceruzahasználat, olvasásírás tudás még hiányzik az ismereteikből) a legtöbb témában készségektől függetlenül fellelhető a tudásgyarapodás. Ez a rajzos feladatban sokrétűen megjelenik, a feladatmegoldó részben pedig objektíven is mérhetői Az is megállapítható, hogy némely feladatot a szegényebb szociális rétegből jövő gyerekek nagyobb sikerrel oldottak meg a projekt végére, mint a jobb módú társaik.

A leglátványosabb változás az állatok élőhelye és a méhek hasznosságát felölelő témakörökben volt. A grafikus eredmény elemzés közérthetően mutatja, hogy a teszt csoport gyermekei hogyan teljesítettek a kontroll csoportokéhoz képest, illetve több szempontból is vizsgálja a gyerekek teljesítményét Ilyen szempontok például a szociális réteg szerinti elemzések, vagy a korosztályos csoportosítás.

Végezetül, - és talán a legfontosabb szempont ez - minden eredmény alátámasztja a Fiúról Apára program inkluzív (társadalomegyesítő) potenciálját, mert függetlenül a nemektől, földrajzi elhelyezkedéstől, jövedelmi csoporttól és tudás szinttől, minden gyereknek azonos eséllyel adatott meg a tudás megszerzése, és annak mindennapi életben való tudatos alkalmazása. A korai környezettudatosság tehát fejleszthető.